Liszt-aukció I.

Amint azt már a Facebookon jeleztem, 2011. november 19-én a Művészetek Palotájában Liszt-aukció lesz. Közel kétszáz értékes Liszt-dokumentum kerül árverésre, melyekből egyet-egyet naponta bemutatok. A katalógusban nem csak Liszttől származó tételek találhatók, hanem olyanok is, amelyek híres kortársakhoz kapcsolódnak. Az egyik ilyen kar- és kortárs gróf Zichy Géza, akitől több levél és első kiadású kotta is megjelenik, hiszen nemcsak Liszt barátja volt, hanem a magyar zeneélet egyik meghatározó alakja is (sajnos nem csak a pozitív oldalról: nagyban hozzájárult, hogy Gustav Mahler elhagyja Budapestet).


Különösen érdekes az a levél, amelyet barátjának, ifj. Toldy Lászlónak írt 1920-ban. Így szól:

"Kedves Toldy! Köszönöm szíves levelét és a zenedei állapotok leírását – nem is várhattunk másokat. Hát ha az itteni állapotokat látná! – Itt még a bolsevizmus uralkodik, nincs törvény, jog és igazság – Életem valóságos pokol. Felfüggesztett intézőm hallatlan szemtelenséggel incselkedik mert tudja hogy az elöljáróság pártját [fogja] mert hisz bolsevista ő is. A parasztok földemre áhitoznak és biztosra veszik hogy meg is kapják. Hát hogyne mikor néhány nap előtt Atádi Szabó miniszter Tetétlenre jött  és birtokom három negyedét nekik felajánlotta. És ilyen kormány kezeire akarják újra bízni Magyarországot. Házamban mindenütt a pusztulás nyomai – ablakok betörve, minden bepiszkolva – a [románok?] két szobámat closettnak használták – [a] régi misemondó ruhákat ezer darabra vágták és a stólák keresztjére reá sz_tak. Annyira ki vagyok rabolva hogy gazdaságomat 3 béressel kellett elkezdenem – A házban még egy seprő sem volt, se konyhaedény, se fehérnemű – csak most tudom, hogy ki az a Vadnay Miksáné – leírhatatlan az ő leleményes munkássága és szorgalma de az én öreg lelkemnek fájdalmát nem gyógyíthatja meg. – Ember szeretet volt életem czélja, 50 éven át szolgáltam a szegénységet és most vén napjaimra örökös gondok között kell élnem – Vonaglik szívem lelkem és művészetem – Isten áldja igaz híve Zichy Géza U.i.: Ne írjon express ajánlva, szükségtelen – posta kiadásokra mellékelek 20 koronát."

Himnusz a Másnapossághoz

Szent Másnaposság! Jövel és ne hagyj el engemet!
Fond körém karmaid, vájj, vájkálj mélyebbre,
ne hagyd húsvérvarjaid szabadon, tereld ide
mind, hogy cincálják a vicsorgó tetemet.

És hogy ki temet? Senki. Versfakasztó könny csorog.
Varjúval, anélkül, szenvelegni öröm,
s ha a pénzborjú ellik, magzata vérborra vágy,
ráhagy kis félmosolyt, s a pultnál ácsorog.

Vigyorog ide, mosolyog oda: hehehehe,
tudja, a holnapját Neked adja megint.
Hiszen szeret, áld Téged, nem válna meg semmiért
sem Tőled, kit gyerekként sem feledhetett.

Szent Másnaposság! Most már haggyá, tűnnyé innen el!
Hozz a boltból citronyt, vagy Magne B6-ot,
kérd Álom barátodat, vagy másik haverod,
fogják kezem ők, és Te lépj le, takarodj!

Question and recommendation (Starting Stumbleupon)

„Salutations. I've just finished reading Tündérkert by Móricz. What should I read next?

Amazon recommends: Nothing... (Well, no books anyway)."

Komoly baj van

Fürkészőn nézett egész este. A keddi társaság vidámabbnál is vidámabb volt, de ő csak néha kapcsolódott a beszélgetésbe. Nem dohányzott, nem ivott, bár szomorú sem volt. Csendesen, kedélyesen figyelt minket, sőt, amikor végre jó zenét kezdtek játszani, ő volt az első, akit táncba lehetett vinni. Igaz, közben sem beszélt sokat, viszont a fürkészése felejthetetlen volt. Nem tudtam eldönteni, mit kutakodik a szemével, hiába firtattam, csak mosolygott szépen.
Ugye, van az a fajta tekintet, amelyből oly sok van. Tudod. Aztán van a másik: az üveges. Ebből még több. De van ez a fürkésző, amit nehezen lehet megfejteni, hiszen ő fürkészik, nem én. Illetve ha én fürkészek, az olyan, mintha a tükörbe néznék (majdnem). Azonban kedd este még nem látott tekintettel lettem gazdagabb.
Nem arról faggatott hang nélkül, tetszik-e nekem, nem arról, hogy mit csinálok másnap. Nem, ennél sokkal komolyabb gondolatot láttam a szemében, és félelmet: egyszerűen nem meri megkérdezni. Nos, nem hagytam szegényt. Addig rohamoztam, mire kimondta. Elmesélte, hogy az ő vonatkoztatási rendszerében ez az alappont, innen indul ki és ide fut be minden. Sőt, még azt is tudja, kevesen vannak akik így gondolkoznak, és hogy szinte senki nem érti meg őt. Fülig érő szájjal ígértem, hogy ha valaki, akkor én biztosan nem botránkozom meg, csak bátran, bátran! Ünnepi pillanat következett, hirtelen eltűnt minden fürkészés a szeméből. Kicsit fátyolos lett, mondhatnám, tündérien csillogó. Megfogta a kezemet, és megkérdezte: "Te kire szavaztál?"