2012. február 15., szerda

A tehetségről

Nála nem kérdés
„Ha kérsz 10 dkg párizsit, és a hentes 15-öt ad ugyanannyiért, tehetséges vagy!” – mondta barátom, amikor enyhén spiccesen (hogy ez mekkora hazugság!) arról kezdtünk el beszélgetni, mi a tehetség?! Nos, nem tudom, mi a tehetség, de vannak ritka pillanatok, amikor rájövök, hogy vannak tehetséges emberek (ezt fenntartom azokra, akik tényleg valami földöntúlira képesek). A baj nem azzal van, hogy keressük, ki a tehetséges, hanem azt, hogy magunkban keressük a tehetséget. Az ugyanis nem keresendő, hanem egyszerűen kiömlik, felgyullad, szétrobban - ergo könnyen észrevehető. Nem slágergyanús, hanem kérdés nélkül sláger. Nem "gyakorolj még, s a türelem meghozza gyümölcsét", hanem "lefosom a gatyámat, ahogy ez játszik!" Ők a művészek. De van-e tehetséges hentes, antikvárius, üzletember vagy politikus? Nincs. Ők legfeljebb ügyesek.
A szóhasználat viszont sokat árthat. Merthogy mit mondunk a gatyalefosós produkciónál: nagyon tehetséges, zseniális... Hát ez így nem jó. A zsenialitáshoz a hagyomány szerint némi ufójelleg is társul, a nagyon tehetségesnek meg kell hogy legyen egy kicsit tehetséges párja, ami - ugye - rosszabb mintha azt mondanák, kétbalkezes. Legyen tehát ügyes és tehetséges. Aki az előbbi, meg ne próbálja a művészpályát, aki az utóbbi, úgysem csinálhat mást!

2 megjegyzés:

  1. Pár napja hallgattam a Bartókot reggel, azzal az ominózus levéllel. Nagyon tetszett a mód, ahogy ezt kezelted, köszönöm az élményt, ezt én lelki nagyságnak nevezem, ami van olyan fontos, mint a tehetség. Jó a blog is, majd néha csipegetek belőle. :)

    Üdv:
    egy afféle "sorstárs"

    VálaszTörlés
  2. Kedves "sorstárs", köszönöm, kedves Tőled! Ádám

    VálaszTörlés