2012. március 28., szerda

Jelzés 29 évvel ezelőttről

"Quid habet amplius homo de labore suo? Vidi adflictionem quam dedit Deus filiis hominum ut distendantur in ea. Cuncta fecit bona in tempore suo et mundum tradidit disputationi eorum ut non inveniat homo opus quod operatus est Deus ab initio usque ad finem. Et cognovi quod non esset melius nisi laetari et facere bene in vita sua."

Gimnazista voltam, amikor ifjonti lelkesedésből felütöttem a Bibliát, hogy kapjak valami isteni sugallatot kínjaimra. Pechem volt, mert latinul írták: egy árva szót sem értettem belőle (na jó, talán egy-két félárvát). A passzus rendszámát viszont felírtam, majd elhagytam. Ez volt pedig 1983-ban. Ma reggel a legfelső polcról kellett lekapnom egy könyvet, s amikor a létra tetején egyensúlyoztam, láttam, hogy bizony ott két sorban állnak, porosodnak az olvasnivalók. Benyúltam jó a mélyire, tapogattam, és találomra kihúztam egyet. Valami borzalomirodalom volt (le sem merem írni), de a könyvjelzőn piros filccel írva állt egy (rend)szám: Préd 3, 9-12.
Előkerestem a fordítást (sajnos nem teljesen jó): "Mi haszna van a munkálkodónak abból, hogy fáradozik? Elnéztem a vesződséget, amit Isten az emberek fiainak ad, hogy bajlódjanak vele. Mindent ő tesz a maga idejében. Adott ugyan nekik némi fogalmat az idő egész folyásáról is, de anélkül, hogy az ember elejétől végig fel tudná fogni amit az Isten tesz. Ekkor megértettem: nem tehet jobbat az ember, mint hogy örüljön és élvezze az életét."