2012. április 24., kedd

Játszásiból sem?

Felcsevegtem ma egy olyan ismerősömet, akiről évek óta nem tudtam semmit. A FB-on láttam meg a fényképét, mit ne mondjak a saját nagyapámé is lehetett volna. Szerencsére volt telefonszám az oldalán, így nem esett nehezemre, hogy "felcsevegjem".
Háttértörténet: Jolán (hívjuk így, merthogy nehogy beazonosítható legyen és nehogy valaki "bosszúból" R-beszélgetésre "felcsevegje") éppen akkor csevegett fel legutoljára, amikor elhagytam a ferences rendet, s igencsak bizonytalanul álltam a lábamon (merthogy odabent nem volt KRESZ, legalábbis csak sajátos, nem volt adóellenőr, legalábbis csak sajátos, meg sok minden nem volt, meg volt ami volt, ami jó volt. is.). Jolán - akkor, amikor végre leültünk egy kávéra (1994) - megmutatta, hogy a hátsó fogai már teljesen kirohadtak. Nem feltétlenül a gondatlanság, hanem a heroin miatt. Azt mondta, nincs neki már sok, jó ha egy-két évig elél még.
Igen megörültem tehát (csuhajja), hogy a FB-on tegnap ott volt. (A kórisme szerint ennyi messze nem járt volna neki.) Csevegtünk, pontosan 240 forint új adónyit. És nem jutottunk semmire. Csak arra, hogy lássuk egymást. Izgulok, mert holnap együtt leszünk. Várom, mert szerettem. Elcsevegnék vele 24 000 forintot is (ha lenne). Mivel azonban munkám bére az ablakban, nincs rá módom. Így találkozunk. Illetve csak "nánk". Nem meri magát megmutatni. Újabb felcsevegés után kérte, csevegjünk telefonon. Persze. Neki mindent. De másnak? Semmit és soha semmit. Ha valamit, azt is csak játszásiból. Ha még van kedve valakinek játszani.

2 megjegyzés:

  1. Nem tudom, hová süllyedt ez a kis ország. De akármilyen elkeseredett valaki (és többségünk sajnos az), azért ide eljutni?! Remélem, nem közös ismerősünk, tehát nem magasan képzett zenész, akire semmi szükség...

    VálaszTörlés
  2. Segítségre szorul. Gyenge elviselni a valóságot. A sajnálkozás teljesen felesleges. Tenni kell! Segítsen neki. Valahogy. Akárhogy.
    Pá.U.T.

    VálaszTörlés