2012. április 23., hétfő

Sziréna


Egyre többet szirénáznak. És csak szirénáznak, meg szirénáznak. Kimegyek: sziréna, bejövök: sziréna. Hogy ennyivel több a baj, vagy csak én figyelek fel jobban, nem tudom. De azonnal összerándul a gyomrom, ha meghallom ezt a pokoli hangot. Félreállok a hűtő elől is, ha megszólal, sőt tegnap még a zebra mellett álló asszony kezét is megfogtam, nehogy lelépjen az úttestre, pedig vagy egy kilométerre volt a mentő tőlünk. Nézett is rám, mint egy majomra. Csendben elnézést kértem tőle, s magamtól is megijedtem (csendben).
Pedig a sziréna, jobban mondva a szirének hangja („köszönet” Charles Cagniard de la Tournak) kedves volt, még akkor is, ha a halálba csalogatott. Hát nem lenne jobb ez a változat?

2 megjegyzés:

  1. Itt Újpesten még hétvégén is szirénáznak egész nap. (Árpád kórház péntektől hétfő reggelig baleseti ügyeletet ad.)
    A szirének a halálba csalogatták Odüsszeuszt, a sziréna (legalábbis a mentőautóé) az életért folytatott küzdelemre figyelmeztet. Agyunkra megy a szirénázás? Veszélyben van az életünk, az Élet, a Világ.

    VálaszTörlés