kisbősze, hogy Te mekkora hülye vagy!

Ezt csak azért tettem ide, hogy legyen valami jó is ebben

10-re beszéltük meg, de már 9-kor csörgött a telefonom, és kérdezte, hol vagyok? Hát hol lennék? Az antikváriumban, hol? Menjek, mert 9-re beszéltük meg, és egyébként is régen látott, meg egyébként is sok mondanivalója van, úgyhogy siessek. Siessek? Reggel? Ha ébredés után sietni kezdek, mindig hányingerem lesz, nem lehet aztat olyan gyorsan. Mindegy, no, mentem, de nem siettem.
Hamar elővett egy fehér lapot, felrajzolt egy kört, bele egy szaggatott vonalakból álló kört, a külső kör köré pedig nyilakat, amelyek mind a kör felé mutattak. Ez vagyok én. Mármint Te! - mondta. Hogy mi? Hogymi? Hát Te vagy a kör és a nyilak a veszélyek, a leselkedő betegségek. (Azonnal leesett, bár már jóval korábban le kellett volna, és akkor sietni sem kellett volna. Csak azt nem tudtam, brókernetes, vagy egészségügyi befűzés készülődik.) [... kb. fél órányi] Hogy menjek el, és beméri majd a sugaraimat, meg hogy ad gyógyszert. Nem mentem. Viszont eszembe jutott hajdani matektanárom, akitől óvatlanul megkérdeztem egyszer, hogy sikerült a dolgozatom? Beletúrt a hajába, nekidőlt a szekrénynek, és a fogai között sziszegve mondta: kisbősze, hogy Te mekkora hülye vagy!