2012. október 25., csütörtök

Odour Teambuilding

Kálvin tér 1926-ban, még aluljáró nélkül

Az Ötpacsirta utcától a Kálvin tér nyugati széléig nagyjából 6 perc alatt lehet elérni. Kényelmesen, sétálva, nem rohanva, olyan tempóban, hogy figyelmesek maradjunk környezetünk apró jeleire. Tegyük fel, hogy a Múzeum utca-irányt vesszük. Szagszempontból bátor döntésnek mondható, hiszen elemi erejű élmény vár ránk. (A Szabó Ervin Könyvtár főépülete felé indulva gazdagabb, színesebb és változatosabb az út.) A Múzeum utca ugyanis unalmas. Balra házak, jobbra fák magasodnak. Kiegyenlített, zavarmentes szagélmény. Leírni nem tudom, hiszen finomságokat belvárosi orral érzékelni már régen nem lehet. Az egyszagúságért azonban kárpótol a kálvin téri torkolat. Igen, a torkolat jó szó, hiszen a kicsiny szagfolyosó itt áramlik a tengerbe. Az odour először csak bizonytalanul áramlik; balról ugyan oldalba taszajtja kissé az OTP pénzillata, de ez kevés ahhoz, hogy megállítsa szabad folyását. A szabadságról viszont hamar le kell mondania: az aluljáró, melynek bejárata valószínűleg a pokol gyomrának szája (értsd: gyomorszája), olyan (megfelelő meghatározás hiányában) bűzt ont magából, hogy azt kötelességünk analizálni. Az alapillatanyagok: 50% ázott kutya (Humanoid össztáncból. Osztható továbbá 40% metróbéli (ez néha erős fémszaggal) 10% áthaladó (ez néha friss savas eső szagával)), 20% Fornetti és Princess (E-)pékség (hogy nevezhetnek pékséget hercegnőnek?), 10% aluljáró-söröző (vegyes, bírható), 10% Relay (bizonyos napokon ólmos Story- és Best-scenttel, kis Mozgó Világ ellenillattal). A fennmaradó 10% valójában nap- és évszakfüggő. Mivel lassan itt fogok élni, alig várom, hogy leírhassam.

1 megjegyzés:

  1. Kend jól láthatóan két dolgot nem tesz:
    a) nem járkál az Árpád hídi aluljáróban,
    b) nem emlékezik a régi Kálvin téri aluljáróra, amelynek nyiladéka még az Erste bank felé, és amelynek mélyedéke még a Cha-cha-cha.
    (Persze, ezek közül a b) jelű nyilvánvalóan nem igaz.)

    VálaszTörlés