2012. május 10., csütörtök

Zsákbanfutás

Tegnap este érkeztem Gödöllőre, a Magyar Állattenyésztési Egyesület telephelyére. Nem mondom, meglepetésszerű volt az egész, mert csak a közértbe ugrottam le cigiért, de mit van mit tenni, itt vagyok. Sokan vannak. Emberek. Állat egy darab sem. Konferencia lesz, van, volt, és sok a hozzáértő. Ember. Állat egy darab sem. Viszont süt a nap, tehát sokan nekivetkőztek, jobban mondva nekivetkőzötten érkeztek. Mármint az emberek. Állatok nem. (Most közben=mindeközben nem tudom, a másnaposság hajt-e, vagy az élmény?) Lényeg az hozzá (mihez?) látok lábakat, kicsit bepiszkusult körömágyakat, vállakat, mellrészleteket, takaratlan karokat és combokat, meg le-lecsúszó nadrágok felett (fenéktájékon) szétszaladó tangacsíkokat (csipkéseket, mint ahogyan a lemenő nap sugára terül szét az horizonton a föjhők recézete felett), rá merőlegesen pedig néha be-beszőrösödő vájatokat.
Bocsánat, nem véletlenül szemléltetek: vágyom arra, hogy tetőtől talpig felöltözött embereket (nem állatokat) lássak. Merthogy miért is van a ruha? Szerintem azért, hogy széppé tegyen, és takarjon. Mit ér egy férfinek (és nőnek), ha mindent lát?

Zsákban, vagy hullazsákban - ez a jelszó (meg a tartós béke).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése