2011. november 7., hétfő

Celluxíz

Amikor még szerzetes voltam, a novíciusok mestere nap mint nap elmondta, hogy a kis dolgokban kell hősnek lenni, nem pedig állandóan világmegváltó tervek súlya alatt összeroskadni és tehetetlenné válni. Hát, bizonyára igaza volt. Hős ugyan nem lettem, de azóta az "aprókra" figyelek, nem is érdekelnek a nagyok: szinte teljesen hidegen hagy, merre megy a világ. Szeretem viszont a szőnyeg rojtját, a kávéfőző fekete gombját, kétségbeesnék, ha ki kellene cserélni a cipőfűzőmet, vagy nagyapám kabátja ha tönkremenne. Így vagyok még a cellux ízével is: gyermekkorom óta a szájamban érzem, nem változott az semmit. A világ se nagyon: csak kicsit.

2 megjegyzés: