A mosdó kagyló (és az ő társai)

Emlékszem, kicsi voltam még (bár olvasni már tudtam), amikor a vécén ülve gondolkoztam azon, miért is hívják a mosdókagylót mosdó kagylónak. Valószínűleg hamar elfelejthettem ezt a kérdést, még ha választ valószínűleg nem is kaptam rá, és nem tudom, mikor jutott eszembe újra. Mindegy. Ma már azt mondom, régen foglalkoztat a kagylók mosdósága, mosandósága. Szeretem a tárgyakat, így örömöt szerez, ha emberi tulajdonságaik vannak (merthogy vannak). Tegnap például egy lakáshirdetésen akadt meg a szemem. A VIII. kerületben – a leírás szerint – van egy világos, befelé néző lakás. Gondolom, amolyan melankolikus, elmélkedésre hajlamos. Milyen jó lenne a könyvtáramnak. Még talán olvasgatna is, ha nem lennék otthon. Igazán kellemes. Aztán ajánlom figyelmükbe a felmosó vödröt, mely bizonyára sok háziasszony dolgát könnyíti meg, a vasaló deszkáról nem is beszélve. Szóval, szeretem a tárgyakat, hiszen ők is csak emberek!