2011. március 17., csütörtök

A máról (holnapra)

Kezdődött azzal, hogy reggel (a szép kilátások után) hívtam egy taxit, nehogy újra plakettbajom legyen. Gondoltam, elbeszélgetek a taxissal, hogyan is kezelik ők ezt a környezetvédelmi problémát (újítást). Én balga! Arra nem számítottam, hogy a drága sofőr (maga az út nem került sokba) bizony nem beszélni hóhdajcsot, hanem a maga szász dialektusában magyarázza nekem, milyen kerülőutat válasszak, ha mégiscsak kocsiba ülnék. Kicsit olyan volt, mint Budapesten, amikor a jegyellenőr magyarázza a külföldinek, tagoltan, hogy je-gye-ket, bér-le-te-ket, s minél értetlenebbül néznek rá, annál hangosabban folytatja, esetleg kisebb hatásszüneteket iktat a szavak közé. A "beszélgetésünk" politikailag korrekt volt, hiszen hol balra, hol jobbra szavakat használt, néha meg ki tudtam venni, hogy itt-ott egyenesen is lehet menni (tolatásról szó sem volt). Amikor befejezte, megkérdeztem, hogy gyerekkora óta a szász dialektust beszéli-e, vagy az ilyet tanítják az iskolában? A válasz 10 perc 15 másodpercig tartott, többet nem tudok róla mondani. Megérkeztünk a vásárhoz, úgyhogy legyen szó némi szakmáról is.
A Lipcsei Könyvvásár (kisebb és jobb, mint a frankfurti) antikvár könyveket felvonultató része egyfajta sziget a könyvek tengerén (huh, ez elég borzalmas!), kicsit olyan mint az Ecseri piac, de kicsit hasonlít a Széchényi Könyvtár egy-egy nívósabb kiállítására. Amikor először jártam itt (6 éve), még azt gondoltam, hogyan lehet valaki annyira őrült, hogy több millió forintot adjon egy könyvért, ráadásul olyanért, ami digitalizálva elérhető az Interneten (ingyé). Ma már kissé (nagyon) másképp gondolom: (egy valamit, vagy valakit kivéve) nincs is szebb és szívet melengetőbb dolog annál, mint amikor az ember kezébe vesz egy gyönyörű könyvet, a szemébe néz, végigsimítja, (mi több, síímogatja - igen, két darab hosszú í-vel), s nagyot szippant az illatából. Ez bármi pénzt megér.
Szerencsére sikerült eladnom, az ügyfelek, kiket régről ismerek, mind eljöttek, örültek, hogy gondoltam rájuk, s hoztam nekik simogatni való könyveket, és - ami nagy szó - endéká szandált nem láttam.
Elmúlt a honvágyam (ahogyan többen írták), a négycsillagos szállodát ugyan nem cseréltem ötcsillagosra, de a pezsgő már itt van mellettem. Jó éjt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése