2011. március 31., csütörtök

Willy bácsi

Többen kérdezték, kicsoda az előző bejegyzésben említett Willy bácsi? Nem igazán akartam válaszolni, mert nem tudnék úgymond közérdekű információkat adni. Aztán jött, a lázas életrajz-keresés, persze az is csak hiábavalóság (aki mégiscsak kíváncsi, tessék: Életrajz). 93 éves volt, de mintha én már most öregebb lennék nála. Szeptemberben találkoztunk utoljára, whisky-vel kínált és cigarettával (nagyjából dél lehetett), és a politikáról beszélt. Az előbbi kettővel barátságban vagyok, az utóbbival viszont hadilábon állok. Mégis, mintha egy vidám de kalandos játékról diskuráltunk volna, mintha az egész élet "csak" arra lenne hivatott, hogy játékteret adjon nekünk - olybá tűnt. Nem volt emögött semmi ideológia, extrém, vagy általános vallási felfogás, egyszerűen csak így jött, így éreztem. Belőle, a cigarettafüstből, a whisky illatából. Magyarul nem tudott, de szerette a magyarokat, szerette Kelet-Európát, az itteniek temperamentumát. Nem véletlenül, hiszen ő is ilyen volt. Büszke, gáláns, a végletekig udvarias. Olyan úr volt (a szó legszorosabb értelmében), amilyenek nincsenek már, hiszen vele kihaltak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése