Hangicsáló szerszámok

Johannes Amos Comenius

A muzsikáló szerszámok azok, melyek hangot (szót) adnak.
Először, midőn pengettetnek (verettetnek, zörgettetnek), mint a cimbalom (csengettyű) az ütőjétül; a csengettyű belől a vas-golyóbissátul; a csörgető (zörgető) környül-forgattatván; a doromb a szájhoz tétetvén az ujjal; a dob és a rézdob a verőfával, valamint a cimboliumis a parasztjátékkal (kelepelővel) együtt; és az háromszegű érccsengető.
Azután amelyeken a húrok megvonattatnak és pengettetnek, mint a hárfa, a virginával (clavicordiummal) együtt, mind a két kézzel; egydül a jobb kézzel a koboz (lant) (amellyen vagyon a fogatónyak, a fedél, a szegecskék, melyekkel az húrok megvonattatnak az húrlábon) és a citera; a hegedű (kézi kishegedű) hegedűvonóval; (pengetővel) és a tekerőlant (kintorna) belől a keréktül, amely forgattatik: mindenikén a fogások a balkézzel szoríttatnak (fogattatnak, illettetnek).
Végtére amelyek fújtatnak: úgymint szájjal a síp, a tárogatósíp, a tömlősíp, a kürt- (horgas) síp, a trombita, a vonogató trombita (puzon) vagy fúvókkal mint az orgona.
(Részlet Comenius "Orbis Sensualium Pictus" című művének 1675-ös brassói kiadásából.)