Rendben. - biggyesztettem rá, és eszembe jutott, hogyan szólt tavaly szomszédom a postáslányra, amikor egy durván forró nyári reggelen, a degeszre tömött oldaltáska takarásából, fraternizálóan csacsogott ki Erzsike: "Szia! Ugye mondhatom Neked, hogy 'szia'?" "Nem lesz ez egy kicsit korai?" - kérdezett vissza a férfi. "Nem, már 10 óra van." - tromfolt enyhén zsíros hajába túrva a leány. Szegény Bandi (a szomszéd) könnyeivel küszködött, szó nélkül átvette az iratot, becsukta maga mögött az ajtót, és azóta nem jött ki.
Persze, az előjogot nem vitatja senki, mármint hogy a hölgyek felszólítására, tegeződésére tegeződés a válasz. Nem is ez a kérdés. (Régen hozzászoktam már, hogy a férfiakhoz intézett hangos "jónapotjaimra" "helló" a válasz. Bezzeg az ikeában, ott nem: a tegezőáruházban mindenki rámmagáz, csakhogy tudjam helyem és korom.) A kérdés a lehetőség kérdése: van-e elég fordulatunk a tegeződésben arra, hogy igényesen fejezzük ki magunkat? Miként legyünk udvariasak, ha a "Te!" már-már testi kapcsolattal ér fel?
Megboldogult nagyszüleim jutnak az eszembe. Ők csak akkor tegeződtek, ha komolyan veszekedtek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése