2014. május 16., péntek
Tárgy eset
Soha nem ragaszkodtam tárgyakhoz. Legalábbis volt egy időszak az életemben, amikor még azt is élveztem, ha évről-évre elszakítom magamtól azokat az eszközöket, izéket és bigyókat, amelyek körülvesznek. Tényleg volt olyan hét, amikor két rend ruhán és néhány könyvön kívül semmim nem volt. Hogy jó volt-e? Nem tudom, nem nosztalgiáznék így "hogy igen, az mennyire remek volt, bezzeg most!" ("Az öreg Kádár idején minden jobb volt" - mondják néhányan. Nem.) A tárgykötődési problémáim azóta is megmaradtak. De most mintha változni látszana minden. Lassan egy hónapja nem tudom elhozni a munkahelyemről a biciklimet. Ma odamentem, és megsimogattam az ülését. Már-már majdnem megöleltem. Sajnáltam, hogy egyedül van. De legalább fedél van a feje fölött, és nem ázik. Szegény.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése